ORBITÁLIS ENERGIA.
MI, MIÉRT, ÉS MIKOR?
Most egy olyan ismeretlen erőről fogok említés tenni, amely velünk együtt van, ott van mindenütt, de még is ismeretlennek könyvelődik el.
Bizonyára már sokan hallottak a SÖTÉT vagy FEKETE energiáról.
Három fő elemet kell kiemelni, ahhoz, hogy megismerjük az ORBITÁLIS energia erejét, működésének alapvető leegyszerűsített változatát.
ORBITÁLIS ENERGIA: orbitális keringés, keringési pálya, valami, valami körül kering.
Körkörös vagy ELIPTIKUS pályán 1/1 az ORBITE a b q. A körkörös ellipszis ingatag, kicsapongó, de önmagát kordában tartó, bár még önmagától időnként még is elcsábuló, falánkétvágyú, de a rendszerét ismét helyreállító energia, jó és összes rossz tulajdonságával együtt fenntartja az állandóság látszatát.
Ott van az élőlényekben, a földkéregben, világűrben, a galaxisban, csak méreteiben és súlyánál fogva, más és más nagyságban és méretben.
Az energia, mint olyan érezhető, látható, vagy láthatatlan, sötét, vagy világos formájában szoktuk megtapasztalni.
Középen, de nem minden esetben, a központban, van az „b”. Tőle balra az „a”. Majd a jobboldali horizontális tengelyen, a „b” középpontjától jobbra tolódott, önmagának középpontot kijelölő „q” helyezkedik el.
Ezzel még semmi újat nem tettem, mert már régóta ismeri a tudomány, hogy az állandó az nem mindenütt állandó, az ORBITÁLIS energia önmaga fenntartására hangot ad ki. A kibillenés az ingatag pályáról veszélyes sugárzást, fényt, hangot és az újraegyesülés, mint ingatag ELIPTIKUS pályarendeződés után nincs visszamaradt háttérsugárzás, újjászületés jön létre.
Most az ismeretlen ismerőst fogjuk megismerni: amivel még ma csak ismerkedik a tudomány. Az állandó miért nem állandó a HOLDON, a FÖLDÖN, és a GALAXISBAN.
Az „a” mint 1 mínusz 4 plusz kettő plusz kettő / „b” nagyfrekvenciájú mágneses hullám alacsony hullám hosszúságú / „q” mint másodlagos gondoskodó.
Mindez mérhető a kéregfelszínen, az élőlényekben, csak a FÖLDFELSZÍNEN az „a” minimális állapotára csökken, mivel a „b” feltöltöttségét csak így tudja biztosítani.
Különben megszűnne a FÖLD vonzóereje. A „q” mint másodlagos gondoskodó az „a” felügyelet alatt tartásában érdekelt. Különben nem lehetne vezetéken elektromos áramot vezetni, a „q” védelmezi az áramló elektronok szétszóródását, de ha kikerül az „a” a „b” hatásköréből, elcsapong az ELIPTIKUS pályáról és egyesül a falánk „q” üres tartalmával. Ez már a rövidzár, amely fénnyel, hanggal és tetemes energiatartalommal jár, közvetlen közelében.
01.
A NAP egyenes vonalú mozgása a világűrben olyan, mint „a” viselkedése a horizontális „b” tengelyének baloldalán, a FÖLD saját tengelyén körkörösen, amíg a NAPPAL együtt csigavonalas ELIPTIKUS kicsapongó pályán követi, mint „q” a „b” horizontális tengelyén önmagának a középponttól eltolódott középpontot határoz meg önmaga elhelyezkedésére.
Tehát galaxisunk önmagát megújító ingatag energiapályán mozgó energiahalmaz. Amit itt a FÖLDÖN is előlehet állítani, amely a legolcsóbb energia lehetne, ha felismernék, hogy az állandó az nem mindenütt állandó, és az energia megmaradás törvényét kiegészítenék az energia megújulásának törvényével.
Tudom mindez, hihetetlennek tűnik, de az atomenergia az a mesterségesen szétválasztott állapot, ahol kibillentik a „b” horizontális tengelyéről a „q” általa kijelölt középpontot, ezért jön létre a sugárveszély, mint „a” amikor elszabadul.
A sötét ismeretlen önmagát termeli újra, amely fenntartja az élet minden mozzanatát.
Most sokan megkérdezhetnék, akkor miét halunk meg, ha ez ilyen egyszerű?
Csupán csak azért mert a „q” a felügyeletet ellátó pozitív oldala a domináns, pontosan azért, hogy megmaradhasson a gravitációs vonzás. A pozitív oldalon lévő „q” pontosan azért tolódik el a horizontális tengelyen önmagának középpontot kijelölve, mert az „a” különben azonnal egyesülne és az energia, olyan alacsony lenne, hogy képtelen lenne fenntartani az egyensúlyt.
Az ingatag pálya még így is kibillen alkalmanként, amikor a FÖLD az energia kibillenés miatt megrázkódik, az-az földrengésről szoktak beszélni.
A lebegtetett állapot a galaxisban a súlytalanság állapotát idézi elő, amaddig itt a FÖLDÖN a lebegtetett állapot a „q” önmagának kijelölt középpontját elsősorban a „b” határozza meg, az „a” gyengítése miatt. Tehát, az állandó nem mindenütt állandó. Még ez a jó, hogy így van így lehet élet a földön. Köszönhetően a NAPNAK, amikor megvilágítja a FÖLDET. Energiájával csökkenti az „a” erejét, azonban amikor nem áll szemben a NAP a FÖLDEL, az-az sötét van, mindig lehűl a levegő hőmérséklete, vagy is az „a” a „q” elmozdulását eredményezi. Elmozdul az általa beállított középpontból a horizontális tengelyen. A lehűlés mértéke egyenesen arányos a FÖLDRE érkező sugarak dőlésszögével. Az évszakok váltakozását az energiaáramlás, a „b” töltöttségi állapota határozza meg.
Az alfa, gamma, béta, sugárzás, mint életet kioltó, és életet mentő állapotában is előfordul az életünkben, csupán az elhelyezkedési állapotuk határozza meg veszélyességi állapotukat.
Létezésükkel a halhatatlan hangokat és a láthatatlan képeket tudjuk biztosítani az emberiség számára, még is önmagukban nagyon veszélyesek.
ÜDVÜZLETTEL: TENGERPICI. 2011.05.06.
02.
