A Magna Cartának semmi köze a demokráciához! 2016-01-18
A Magna Carta Libertatum a Nagy szabadságlevél. 1215. június 15-én Földnélküli János angol király által aláírt, a rendi jogokat biztosító szabadságlevél, az angol alkotmányfejlődés egyik legfontosabb állomása.
A különböző rendekre osztott társadalmi forma, önmagában a kiváltságosság megalapozására alapozott megkülönböztetés! Ami önmagában ellent mond a demokrácia alapjaival.
Mi az, hogy szabad ember? Ki vagy kik mondják meg, hogy ki vagy kik szabadok és ki vagy kik nem szabadok? Ki vagy kik határozzák meg az ország jogát?
A 63. cikkely egyértelműen biztosítja a kiváltságosság jogát! Tehát a demokráciában nem lehet senki kiváltságos, mert, ha kiváltságos akkor teljesen más jogok és kötelezettségek vonatkozhat a kiváltságosokra. Az általános törvényekkel szemben, akár törvényen kívüliek is lehetnek. Így biztosította az egyházak és bárók kiváltságosságát! Adott esetben törvényen kívüliségét és a sajátos önrendelkezését, valójában törvényesíti a diktátor megtestesítését. Akár egy személynek vagy egy adott csoport számára. Az elkövetőt nem sérthették meg, tehát ellene csak csupán vagyoni eljárást okozhattak, de a személy sértetlenségét biztosítani kellett! Valójában egyes kiváltságosságban szenvedők számára biztosította a Carta a kiváltságosságot, a törvényen kívüliséget! Demokráciában nem lehet kiváltságosság, A kiváltságosság a törvényen kívüliséget, az anarchiát és a diktatúrát hivatott törvényesíteni minden társadalomban, nem a demokráciát hivatott megtestesíteni vagy törvényesíteni.
A Magna Carta jogfelfogása, a kor szellemének megfelelően törvényesítette feudalizmust, se valójában semmi köze a demokráciához.
Sokan hasonlítják és összekeverik az 1222-ben II. András király által kiadott Aranybullával.
A Magna Chartát az egész világban a modern szabadságjogok alapköveként tisztelik.
Pedig a kiváltságosságot törvényesítő, törvényen kívüliséget biztosító, diktatúra megtestesítője és semmi köze a demokráciához! A demokrácia az NÉPHATALOM és nem a törvényesített kiváltságosságban szenvedők diktálása. A demokratikus gondolkodás alapja, hogy: - csak annyi rosszat okozz másoknak, amennyi rosszat magad is elfogadsz másoktól - !
Nem pedig a feudalizmusban bebiztosított kiváltságosság, fenn tartása és ráerőltetése a társadalomra!
" - Csak pár példa!
12. cikkely - az uralkodó hűbéreseinek egyetértése nélkül nem rendelheti el hadiadó és pajzspénz megfizetését
39. cikkely - szabad embert csak vele egyező státusúak ítélete alapján lehet elfogni, illetve javait lefoglalni
45. cikkely - királyi bíró és sheriff csak az ország jogát ismerő személy lehet
48. cikkely - a rossz szokások felülvizsgálatára grófságonként 12 lovagot kell választani
61. cikkely - a bárók jogot kaptak arra, hogy a Carta megsértése esetén lefoglalják a király várait, birtokait de a királyt személyében nem sérthették meg
A 63 cikkelyt tartalmazó Magna Carta Libertatum összességében biztosította az egyházi és világi bárók, valamint a városok jogait, kiváltságait személyi és vagyoni biztonságát. Rendelkezéseket tartalmazott továbbá a kereskedelem, a vám- és pénzügyek területén, elrendelte a súlyok és mértékek egységesítését. Egy 25 tagú bizottság volt hivatva arra, hogy a rendelkezéseket az uralkodóval betartassa.
A középkorban többször megújították és kivették a legradikálisabb, a király hatalmát korlátozó rendelkezéseket, így a 61.cikkelyt is. A legelterjedtebb az 1225-ös megújítás során született szöveg.
A király és a bárók közötti küzdelem azonban nem oldódott meg hosszú távra a Magna Cartával. A 61. cikkelyben megfogalmazott ellenállási jogra (ius resistendi, ius resistentiae) hivatkozva 1258-ban a Simon de Montfort, Leicester 6. grófja által vezetett bárói mozgalom az oxfordi províziók kibocsátására kényszerítette III. Henriket. Az Anglia első írott alkotmányának is tartott províziók egy tanácsra bízták a kormányzati hatalom ellenőrzését. A tanácsba 12 tagot a bárók, 12 tagot a király nevezett ki. A kiválasztott személyek még két személyt választhattak. Az így létrejött tanács felügyelte a miniszteri megbízásokat, a helyi közigazgatást, illetve a királyi várak őrzését. Az bárókkal szövetséges polgárságnak tett engedménynek tekinthető, hogy évente három alkalommal össze kellett hívni a parlamentet, amely a tanács tevékenységét felügyelte. A 24 tagú tanács 1259-ben kibocsátotta az ún. westminsteri províziókat, mely a királyi és földesúri bíróságok eljárásrendjét szabályozta, korlátozva ezek önkényét. A királyhoz hű bárói csoportok Glouchester grófjának vezetésével legyőzték Montfortot, a király pedig, hogy megnyerje a polgárságot 1265-ben összehívta a parlamentet (ún. mintaparlament). Montfort bukásával a "westminsteri províziókat" is hatályon kívül helyezték, azonban a parlament 1267-ben újra megerősítette azokat. - "
TENGERPICI 2016-01-18
