Amennyiben az 1989-es rendszerváltás, vagy ha úgy jobban tetszik módszerváltás mennyire, vagy éppen milyen módon köthető.   Az 1956-os felkeléshez, forradalomhoz vagy éppen ellenforradalomhoz. STADINGER ISTVÁN által vezetett, vagy személye által elnökölt parlament, a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG parlamentjét az akkori alkotmányosság szerint milyen alkotmányossági jogalap szerint lett feloszlatva?  Ki, vagy kik voltak felhatalmazva azzal, hogy ezt a döntést meghozzák? Maradjunk egy kicsit az események előtt. A mártírhalált halt akkori miniszterelnök NAGY IMRE beszédét már csak halála után volt módomban hallgatni. Azonban soha nem hallottam a nagyüzemi mezőgazdaság teljes megszüntetését beszédében. Lehet, hogy a 89-es váltás után rossz hanganyagot használtak? Kivégzésének okát párt tagsága és félreérthető kijelentése alapozta meg. Segítségért kiáltott bár azoktól segítséget nem kapott. Ahogyan a népi mondás szokta mondani: abban fogsz csalatkozni, akiben a legjobban bízol. Ő is így járt. Párthű elvtársai nem álltak ki mellette, mert akkor is a saját önös érdekeik voltak az előrébb valók. Példát kellett statuálni, ám egyáltalán nem az egyetlen választható eszköz volt az, amit akkor ott választottak. Valójában nem találtam egyértelmű utalást a kommunista eszme ideológiájában sem az akkori alkotmányban. Természetesen a büntető törvénykönyv és a párt alapszabálya szigorúbban büntette a vezetőbeosztásban lévőket, mint azokat, akik nem voltak magas vezető állásban. Ugyanakkor köztudott volt a politikai büntetés szinte minden állampolgár számára. A tengeren túli segítség nem csak 56-ban maradt el. Elmaradt a 89-es váltás után is. Bár segítettek minden olyan rosszat meghonosítani a náluk is, rossz volt addig is. Akkor miért kellett a tengerentúli imádat? Véleményem szerint: sem az igazi 56-osok, sem Nagy Imre nem értenek egyet a módszerváltásos rendszerváltással. Amennyiben úgy gondolják, tévednék. Akkor javaslom, hogy többet beszélgessenek azokkal az emberekkel is, akik kívül vannak a szűk beszélgető köreiken. Fel kell tenni a nem kívánatos kérdést: az egyház miért nem ül le beszélgetni a kommunistákkal? Ők ott voltak a kommunistáknál a törvényhozásban is. Az egymás iránti tisztelet, a békés egymásmellet élés alapvető szabálya kell, hogy legyen az ilyen fajta, viselkedési forma. Lehet, hogy nekik már az ilyen fajta, viselkedési forma sérti az önérzetüket? Ugyanakkor az adományokat tőlük is elvárják és elfogadják? Az egyszerű ember is ismeri a vallási politika nemkívánatos procedúráit. Az alázat az oda vissza kell, hogy járjon mindenkinek. Még akkor is, ha ezt csak az egyik oldaltól várják el. A másik meg kiváltságosságánál fogva úgy gondolja, hogy viszonozni már méltóságánál fogva nem kell, hogy viszonozza. Ugyanezek a kötelezettségek vonatkoznak a politikai elhivatottságúakra is. Az országot nem lehet csoportok szájíze szerint külön- külön szétdarabolni.

                                                                                                   26.

Pontot kellene már tenni tizennyolc év után, valójában mit is kellene ünnepelni. Az 56-os MÁRTÍROKAT, vagy a csatlakozást a tengerentúlhoz?                               

Ma már láthatóan kirajzolódik az 1989-es rendszerváltás komoly meggondolt, alaposan átgondolt politikai és gazdasági váltás felelőseinek kemény és megfeszített odaadó tevékenységének alapos munkája. Az 56-os évforduló ötvenedik évfordulójára már rájöttek, hogy a rákoskeresztúri emléktáblán olyanok neve is szerepelt, akiknek úgymond semmi közük nem volt az ötvenhatos eseményekhez. Legfeljebb csupán csak annyi, a kivégzéseiket abban az időben hajtották végre, amikor az ötvenhatos események vélt vagy valós résztvevőinek hajtották végre az ítéleteit. Mint kiderült, vagy inkább ki bogozták ötven után, hogy kik is lehettek akkor épp ott, ahol olyan sokan harcoltak. El is határozták, hogy az ötvenedik évfordulóra leszerelik az emléktáblát és az oda nem illő neveket nem, is írják vissza.

Fel kell tenni a kérdést: tisztelt érintett rendszerváltók, még azt sem tudták, vagy tudják, hogy ott és akkor kivel vagy kikkel voltak együtt, akivel a csodálatosnak ígérkező szent szabadságért együtt harcoltak?     

Lehetséges, vagy teljesen véletlenül el lehet képzelni, hogy a MAGYAR rendszerváltás azért tart ott, ahol van, mert az egész rendszerváltást olyan felelőtlenül szervezték, mint a forradalomban résztvevő nevének az összegyűjtését?                                                                                                    

Ezek után lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni?

Egyáltalán alkalmasak arra, hogy az ország gondjaival foglalkozzanak?

Csak, hogy még egy apróságot vegyünk szemügyre. A rendszerváltás után tizennyolc évvel később miért vannak olyan köztisztség viselők az önkormányzatoknál, akiknek nincs elképzelésük a településükön egy NORMÁLIS pályázati témáról? Lehet, hogy erre is csak ötven év múlva fognak ismételten rájönni?

Amennyiben teljesen véletlenül netán nem tudnák, elárulok egy nagy titkot. A történelem a jelenben, a múltra való visszaemlékezések alapján készül a leghitelesebben. Függetlenül attól, hogy azt az akkori résztvevők szájízének megfelel, vagy sem, vagy éppen szeretnék-e azt valamilyen elferdített vagy kiszínezett más formában elfogadtatni.

Sokszor a kívülállók teljesen más megközelítésből ítélnek meg különböző megtörtént eseményeket, mint maguk a résztvevők. Az apróbb részletekben jobban elmerülnek, vagy éppen egyszerűbben élik meg az eseményeket.          

                                                                                                   27.

Mint láthattuk számos más témáknál eltérőek a sokszor egyszerűnek látszó, vagy vélt vélemények.

Pedig milyen egyszerűnek tűnik a fehér szín. Bár sokan tudják, hogy a fehér szín az, amelyben egyesülnek a különböző színek összességének egymásra való hatásai. Így lesz egy számunkra kellemes, vagy éppen kényes egybefüggő tetszetős egység az egész. Maga a demokrácia is csak akkor lesz tiszta és fehér, ha minden nézetformából csak annyit teszünk bele amennyire éppen, szükség van. Különben a fehér nem lesz fehér, a demokrácia meg nem lesz demokrácia. Demokratikus gondolkodás szemszögéből nézve nagyon mesze van még a világ világossága. Mint már említettem fejlett társadalmat csak fejlett tudattal lehet kialakítani. Demokráciát meg csak demokratikus gondolkodással, és gyakorlattal lehet kialakítani.

A kiváltságosság a demokrácia halála. Az alkalmatlan önjelölt, vagy választott képviselők soha nem lesznek alkalmasak demokratikusan gondolkodni, és viselkedni. Az elmúlt tizennyolc évben sok példát lehetne felsorolni a törvényhozás és az emberi megalázás, vagy éppen az emberi méltóság ellen tett gyakorlati megvalósításokról is. A gyerekes viselkedések számát is nehéz lenne itt felsorolni. Még akkor is, ha csak a szabadon választottakat és az önjelölteket vennénk számításba. Az meg nem biztos, hogy teljes egészében úgy mond, tisztességes lenne. Bár lehet, hogy az is megérne egy pár sort, de most hagyjuk.

Szeretném, ha egy EU- s az-az Európa UNIÓS apróságról hallanának, vélemény-nyilvánítást. Addig, amíg a vasfüggöny le nem hullott teljesen egységesnek látszott az egész UNIÓ. Valójában szinte majd nem jól működött a tagállamok vétójoga. Most, hogy megszaporodott a tagállamok létszáma már szinte összeomlani látszik a vétójog régebbi alkalmazása. Manapság már ott tartanak kegyelmesuram-ék, ha valamelyik tagállam népszavazás útján lemeri szavazni saját hatáskörében a központi hatalom jó, vagy rossz elképzelését akkor az UNIÓBÓL való kizárással is meg lehet fenyegetni, vagy jobb esetben csak felszólítani. Lásd: 2008 írországi népszavazás körüli vitákat.

Valójában van vétójog? Vagy van, de majd megmondják, hogy mikor és mit lehet megvétózni?

Amennyiben van akkor miért sértődnek meg, ha élnek vele?

Lehet, hogy csak egyes esetekben, és akkor is csak a kiváltságosok élhetnek vele?

                                                                                                   28.

Értelmezés, vagy csupán csak elvi felfogás kérdése?

Más- más elbírálás szemszögéből nézik egymást, vagy éppen a hozzájuk képest valamely módon eltérő mozgású személyek indokolt, vagy indokolatlan megítélés formáját szeretném most kicsit tagoltabban érthetőben megközelíteni.

 Napjainkban kicsit, vagy talán nagyon visszaélnek, vagy éppen csak rosszul értelmezik az egyes kifejezéseket?

MOZGÁSKORLÁTOZOTT, MOZGÁSKÉPTELEN, ROKKANT.

Mint kiváltságos tényező sokak igen visszaélnek az egyes kifejezésekkel. Amit sajnos a szabadon választott törvényhozóink szabadjára engedve FANTÁZIÁJUKAT, olyan kiváltságokkal jogosították fel azokat a személyeket, akik valójában a normál átlagos egészséges emberek jogaival élve kiváltságos előnyöket, jogokat kaphatnak. Amivel a visszaélések sorozatát követhetik el úgy, hogy törvény adta lehetőségként élhetnek. Természetesen meg kell jegyezni. TISZTELET MINDEN KIVÉTELNEK. Vegyük az első meghatározást.

Mozgáskorlátozott. Aki valamilyen szervi vagy más okok miatt mozgásában korlátozott. Bizonyára már hallották mások is, hogy az öregség az nem betegség. Csupán a korral járó állapot. Mert, hogy maga az idős öregember alapvetően mozgásában a koránál, állapotánál fogva korlátozott. Így minden idős embernek járna a mozgáskorlátozottak részére törvényben meghatározott kedvezmény. Azonban, ha más szemszögből nézzük meg a dolgot, akkor minden állampolgár mozgáskorlátozott, mivel a mozgáskorlátozottak ugyanolyan gépkocsival képesek közlekedni, mint az állítólag nem mozgáskorlátozottak. Akkor most ki a korlátozott? Aki papírt kap róla, vagy akinek nincs róla papírja? Amennyiben nem a kiváltságosság szemszögéből próbáljuk megvilágítani az álláspontot, úgy fenn áll annak az esete, hogy a kiváltságosság jegyében megszületett törvény a vagy az ötlet lett korlátozott? Részemről is erősen sántít a törvényalkotó egyoldalú hozzáállása. Mivel a gépkocsi vezetés esetében az automata pedálkezelésű gépkocsit kivéve szükség van a végtagok normál működésére. Akkor, hogy lehet valaki alkalmas a gépkocsi vezetésére, ha bármely végtagja alkalmatlan a NORMÁLIS FUNKCIÓ ellátására. Lehet, hogy akkor mégsem korlátozott az illető.    

                                                                                                              29.

Félre ne értsenek, csupán csak azt kellene tisztázni, hogy ki a mozgáskorlátozott és ki nem.

Amennyiben a mozgáskorlátozottak számukra SPECIÁLISAN kialakított gépjárművet kellene, hogy használjanak. Amit számukra egyedileg lenne kialakítva. Akkor teljesen más lenne a helyzet álláspontja, és nem IRRITÁLNAK sem törvényesen, sem más módon az állampolgárokat. Mert a demokratikus egyenjogúság senkit nem enged felhatalmazni a kiváltságosság törvényesítésével.                                   

A mozgásképtelen személyek esetében teljesen más a hozzáállás és a megítélés kérdése. Azok a személyek, akik rá vannak utalva, hogy más személyek segítségét igényeljék abban az esetben, ha helyváltoztatást szeretnének tenni, de arra önmaguktól segítség nélkül képtelenek, úgy természetes, hogy számukra egy másik személy segítségével tudják megvalósítani mindazt, amit az átlagos mozgású segítség nélkül is megtehet. Az ilyen esetekben kellene, hogy kapjanak olyan lehetőséget, amikor szabadon vagy számukra fenntartott helyeken lehetőség nyíljon a szabad mozgás megvalósítására.

Itt kellene figyelembe venni a megállás vagy várakozásra vonatkozó szabályok enyhítését. Csak is kizárólag abban az esetben, ha a mozgásképtelen is ott van, és az ő kiszolgáltatottsága miatt kell a ki és beszállás idejére a gépkocsinak a megállásra vonatkozó eltérő kivételt engedélyezni.

ROKKANT személyek esetében a gépkocsi használatát a mozgáskorlátozottak illetve a mozgásképtelenek esetében meghatározottaknak megfelelően kellene alkalmazni. Munkavégzésük területén figyelembe kellene venni azt a munkakört, ahonnan munkavégzésüket a leszázalékolás, rokkantsági állapotukat megállapították. Ma Magyarországon a munkából leszázalékolt személyek jelentős része, ha nem is LEGÁLISAN, de be nem jelentve ugyanazt a munkát végzi, mint leszázalékolása, vagy rokkantsága megállapítása előtt végzett. Fel kell tenni a kérdést, mi a különbség a két munkavégzés között? Csupán annyi, hogy a végzett munkabér mellé még külön juttatást is adnak. Akkor mi értelme az egésznek? A kiváltságosság létrehozása, de csak egyes személyek részére.

Lehet, hogy sokaknak fel sem tűnnek az ilyen apróságok, de a társadalom egészét egységében nézve nem kívánatos jelenség. Demokratikus szempontból viszont egyértelműen megengedhetetlen jogalkotás.

                                                                                                   30.

Érdekes eset a munkanélküli segély?

Az iskolából kikerülő tanuló csak akkor kap munkanélküli segélyt, ha a tanulmányainak befejezésével igazolni tud legalább 180 nap munkaviszonyt. Mindezt megtetőzik a jogalkotók azzal, hogy munka nélkül, jövedelem nélkül, havonta fizessen társadalombiztosítást, mert különben csak alapellátást kap, mert élősködő járulékot nem fizető. Így a frissen kikerül leendő munkavállaló sem segélyt, sem munkát nem kap, de azért fizessen a társadalmi kaszába, mert különben felelősségre vonás lesz. Hasonló eset, amikor a vak embert kiküldik, mert együtt közlekedik a vakvezető kutyával. Egyszóval rosszak a törvények, melynek következménye megmutatkozik a társadalmi MORÁLBAN, romlásban. Amit a pártok alkalmatlan vezetési hozzáállása vált ki. Mindez azért tud megvalósulni, mert csak hatalmasságot, kiváltságosságot játszanak.

MAGÁNTULAJDON VAGY ÁLLAMI, TÁRSADALMI KÖZÖS TEHERVÁLLALÁS?

Az állam rossz gazda. Valójában helyes ez a megállapítás? Nézzünk csak egy kicsit körül napjainkban és az eltelt időszak gazdasági MALŐRJEIN.

A bankok felelőtlen és meggondolatlan tevékenysége az adófizetők zsebére, a kormányok nagylelkűségét igénybe véve, mint jó magángazdák a társadalommal kívánják megfizettetni a rossz és felelőtlen gazdálkodásukat. Amennyiben feltesszük a kérdést, miért nem ilyen nagylelkűek a leszegényedettekkel az olyan nagylelkű kormányok? Bizonyára, azért mert érdekeik egyáltalán nem a választók érdekeit és egyáltalán nem a társadalom egységét szolgálja. Tehát az állami társadalmi viszonyok szempontjából manapság csak akkor kell közösen terhet viselni, ha a magántőkét kell kisegíteni a felelőtlen, telhetetlen viselkedése miatt. Azonban amikor munkahelyet, megélhetést, létbiztonságot kellene biztosítani a magántőkének, hallani sem akar a közös teherviselésről. Ugyanakkor a kormányok sem erőltetik meg magukat sem a törvények, sem a társadalmi teherviselés kierőszakolását a magántőkétől. Ugyanakkor eszük ágában sincs állami társadalmi tulajdont létrehozni. Mindenáron kiszolgáltatják a társadalom nagy többségét a kizsákmányoló hasznot zsebbevágó magántőkének. Amely röviden csupán csak a társadalom nagyobb részét teszi egyre kiszolgáltatottabbá és szegényebbé. Az 1929-es, az 1989-es a 2008-as gazdasági-válság esetében nem lehet teljesen azonos párhuzamot vonni.

                                                                                                   31.

Másképpen mondva a gazdasági felelősöket felelősségre kell vonni, a magántőkének ne lehessen játszadozni a haszon bezsebelése mellett.

A társadalmilag kiemelkedően fontos tevékenységeket, mint már az előzőekben említettem társadalmilag közös tulajdonban kell tartani, és akkor lehet a közös teherviselést alkalmazni, ha a megtermelt hasznot is közösen fogjuk hasznosítani. Mondhatjuk másképpen is. Az állam, kötvényt kell, hogy adjon ki. Az állami kötvényeket a magántőke az eddigi vagyonosodásának a terhére. Amit, alig ha hiszek, hogy meg fog történni. Legfeljebb deviza alapú hitelt vetetnek fel az állam, azaz a már eladósodott állampolgárok terhelésére. Csupán mindez csak azért van, mert a magántőke telhetetlenségét képtelenek megfékezni. Ugyanakkor az előre látható mesterségesen gerjesztett összefonódásokat nem is akarják sem megszüntetni, sem féken tartani. Igyekeznek a saját alkalmatlanságukat leplezni, és ezzel kiszolgálják a telhetetlen és kiváltságos magántőkét. 

Mennyire átlátható, mennyire kézenfekvő mindaz, amely az eddigi szóbeszéd alapján, mint napjainkban is kihangsúlyozott politikai és gazdasági bonyodalom van jelen. A buzgó vallásos, aki még ráadásul ISTEN és KRISZTUS követőjének tartja sajátmagát és közösségét, észre sem, veszi sem Ő, sem közössége, hogy a sajátos önös érdekeinek megvédése érdekéért önmagát beszédében és cselekedetében, valamint életvitelében a mindennapi életben lépten-nyomon megcáfolja. Hol ott pontosan nekik kellene elsősorban fellépni az elnyomás és a megalázás ellen. Mivel saját maguk is csak a saját önös érdekeiket nézik, féltik. Így észre sem veszik maguk is kiszolgálóik, a hazudós, félrebeszélős társaságnak. Vagy is, ahogyan szokásukhoz hűen a kiszámíthatatlanságra előszeretettel, szeretnek hivatkozni. Amennyiben már előre lehet tudni, hogy valami kiszámíthatatlan, akkor vajon miért akarják ráerőltetni a szeretett FELEBARÁTUKRA?                                                                                                     

                                                                                                                                                   Mindez nem csak az álhívőknek, de a gazdaságot szervező és hatalmat játszó cinkosaiknak is egyaránt érdekük. Mert csak így tudják az önös érdekeiket együtt karöltve kielégíteni. Miközben az önsajnáltatást gyakorolják a már megszokott képmutatásukkal.

Így ebben a formájában soha nem lehet emberhez méltó társadalmat kialakítani. Ami valójában a haza szeretetét és a jólét kialakítását a lehető legjobban tükrözi a hozzáértéssel együtt az értelmiségi demokrácia, bizonyítékául szolgál a kommunisták által kialakított BŐS-NAGYMAROS vízi erőmű építése és lerombolása.

                                                                                                   32.