velemenyek

Anyaság, gyermekvállalás és társadalom !!!

Manapság sokakat foglalkoztat az anyasággal. Ki?  Mikor?  Miért?  
Szüljön, vagy vegyen, vagy fogadjon örökbe?
Mondhatnánk nyugodtan, minden lány akkor lesz Nő amikor, megjön az a bizonyos jel arra, hogy már érett sejtet tud termelni a szervezete, és már készen áll a befogadásra.
Általában már 16-17 évesen a lányok nagyon is jól érzik és tudják, mi történik , vagy éppen mi is történt velük. Miért éppen olyanok amilyenek, csak a szülők és a körülöttük lévő emberek igyekeznek elterelni a figyelmet, mert az én kicsi fiam, lányom, most éppen kiskamasz, nagy kamasz. Meg még kitudja mivel nem igyekeznek elterelni a figyelmet, a legfontosabb lényegről. Pedig akár hiszik akár nem a felnőttek, fiuk-lányuk pontosan tudja az ivarérés idejére, hogy mire is kell gondolniuk, mit kell érezniük.
Mert ugye az anakonda az azért van, hogy belátogasson a barlangba!
Amikor a barlang szirénje csalogassa az érett fejlett anakondát, akkor a barlang meg is keresi a lehetőséget, hogy az anakondának megnyissa kapuját.
Mert ugye, ez az természetes, genetikai ösztön alapján működő valóság, még akkor is, ha sokan azt hiszik, hogy, ha nem beszélnek róla akkor az nem is létezik. Pedig, ha tudnák a kedves szülők, hogy csak magukat ringatják téveszmékbe, miközben anyuci kamaszkája már nagyon is tudja, hogy mire való az a bizonyos takargatott, róla keveset beszélt, főleg a maga valóságában, a működés mechanizmusát, annak csodálatos létjogosultságát, az arról való felvilágosítást, tapasztalatot, csak inkább ködösítik, mint sem felvállalnák, épp úgy az iskolában, mint a szülői baráti körben.
Mert ugye minden azzal a pillanattal kezdődik.

Mi az, mi legszebb, az életben?
Mért, olyan csodás, miért múlik gyorsan el?

Az a bizonyos pillanat.

Itt van az év vége, a szórakozás, bohóckodás, és az a bizonyos pillanat.
Azzal a bizonyos pillanattal, kezdődik minden jó, vagy rossz az életünkben, amikor választani kell, az általunk biztonságosnak hitt és a beteljesülés között. Az ember, társas lény, ezért választ magának, társat, barátot és még kitudja mennyi minden mást.
Mint az öröm, az elégedettség, a vágy, a választás.
A nagybetűs „VÁLASZTÁS” első nekifutásra, teljesen megelégedést sugall, szinte mindenki számára.
A párválasztás: A férfiak többsége teljese elhiszi és még büszke is arra milyen „csajt” választott az élete párjának. Pedig, ha tudnák, hogy a választást a nő teszi, és megengedi, hogy kiválaszthassuk. A nő, a választás pillanatában két dolog közül választ. A biztos pillanatnyi állapot és a beteljesedés között őrlődik. Majd dönt, általában a biztosnak látszó pillanat mellett döntenek legtöbben. Majd a beteljesülés hiányát érezve, megromlik, széthullik a biztosnak hitt, pillanatnyi mámor állapota. Ezért a sok felbomlott házasság, a sok magányos nő. Mire rájönnek a beteljesülés lényegére, teljesen eltévedt, a szerteágazó lehetőségeket kezdik el bejárni. Sokszor a pillanatnyi öröm, vagy még az sem adatik meg, csak a beteljesedés utáni vágy. Az út keresése, sokszor már rossz tanácsadó.
Minden nő külön-külön egy természeti csoda, a férfi számára. A szeme, a szája, az orra, a haja, a test sejtelmes vonalai, a tartása, a domborulatai, a „BERMUDA” titokzatos domborulata, a magányos pusztaságával vagy őserdejével. A beteljesülés még is valami más, mint pillanatnyi vágy. A felfedezés, a kaland, mint vágykeltő, de nem a beteljesülés előestéje. Csupán a beteljesedés utáni vágy. A nő, mint a beteljesedés megtestesítője, vágyait épp olyan szenvedélyesen keresi és kutatja, mint élete párja. – holott, a beteljesedés helyett, a pillanatnyi biztosat, feladta érte! A hit és a hiszek, mint szív és lélek, kéz a kézben járnak, mégsem a beteljesedés útját járják. Sokszor az érdekek és a pillanatnyi helyzetet kihasználva, igyekszenek érvényesülni. A hit, mindenki önálló állapota, amely veleszületett állapot, függetlenül attól, hogy mit kap, vagy örököl.
„Vagyunk, mert voltak! Vagyunk, hogy legyetek! Lesztek mert voltunk!

Milyen is valójában az ideális pár manapság?
A karrier, a nagy alfa „E G Ó J Á N A K” a kiszolgálása, a röpke tavalyi öröm kerekeken, a külsőségekkel együtt.

Milyennek kellene lenni, a beteljesüléshez?

A család szemszögéből:
Mint nő.
A gyermeknek: a nagybetűs „ANYA”
A férjnek: a NŐ.
A családnak: egyenrangú partnere.
A társadalomnak: azonos értékű tagja.

Mint férj.
A gyermeknek: a nagybetűs „APA”
A feleségnek: a FÉRFI.
A családnak: egyenrangú partnere.
A társadalomnak: azonos értékű tagja.

Vajon, miért választják a nők, a biztosnak vélt pillanatot a beteljesedés helyett?
Csupán a körülöttük lévő környezet, véleménye, megvetése, dicsérete, sokszor beleszól a döntésbe?
Valójában ez csak töredéke, a valóságnak?

Tulajdon képen, a társadalmi berendezkedés, és a közvetlen környezet az ami kiváltja az okot. A látványosság, a megfelelni akarás, sokszor zátonyra futtassa a kapcsolatokat, csak erről inkább utólag szeretnek beszélni az érintettek. Legtöbb esetben, általában mindég a másik hibájából kerekedik ki a végkifejlet.

Az anyaságra a nő egyénisége, belső genetikai állapota inspirálja, még akkor is ha nem éppen a szó szoros értelmében az anyasági ösztön a mérvadó.
Kicsit vissza menve az időben, a második világháború utáni időszakra: akkor a jelszó az volt, hogy: " lánynak dicsőség, asszonynak kötelesség". Mert ugye Rákosi elvtárs egészség ügyi és népesedés politikáért felelős RATKÓ néni kitalálta az előbb említett szlogent. Azonban tudni illik, hogy akkoriban a húsz évét meghaladó leendő ara már a népies szavakkal kifejezve " vén lány " volt. Aki valójában nem igazán kellett az amúgy is szám szerint meg csappant friss erővel rendelkező hímek számára. Ezért bevezették, hogy a nőket nem, de a férfiaknak agg legény adót kellett fizetni, ha meghaladták a rendeletben előírt korhatárt. Ezért is nevezik még napjainkban is az akkori időkben született gyermekeket, /akik már jócskán felnőttek lettek, lassan el is fogynak,/  RATKÓ GYEREKEKNEK, a korszakot meg RATKÓ KORSZAKNAK.
Sokan összekeverik, a faj fent tartási ösztöngyakorlatokat a szexel, épp úgy az anyaságot is a gyermekáldással, vagy az éppen aktuális szüléssel.
A faj fent tartási ösztön gyakorláshoz elegendő a szingli állapot, a csajos nap, meg a baráti összejövetel, amit a mai fiatalok a bódulatban elkövetett dizsis, szokásoknál már inkább a zokniba való lábmosás helyett az orális változatot gyakorolják. A zoknis, " a gumis " változatot még az óvszeres időszak előtt alkalmazták, ami manapság is fent maradt, mint különböző ízesítésű kabát. Az esemény előtti, vagy utáni tablettát, vagy zselét nem mindenki tudta igazán megszerezni, mert nem is igazán jutott hozzá.
 A társadalmi probléma mint család már az államosítás idején kialakult. Főleg amikor a mezőgazdasági nagyüzemeket létrehozták. Ezt nevezik manapság rossz néven
" kolhoznak " , pedig a törvényes megnevezése: - a tagok önkéntes csoportosulásából létrejött mezőgazdasági nagyüzem - , amit termelőszövetkezetnek, rövidített nevén TSZ.-nek neveztek és még ma is használják a kifejezést, sokszor T.SZ.CS. -nek. A nők nagy része főleg városon dolgozó nő volt, akik nem dolgoztak, azok háztartásbeliek voltak, A munkahely megnevezésén a személyi igazolványba csak annyit írtak - htb. - .Ezek a nők voltak otthon a gyerekekkel, és látták el a családot az otthoni teendőkkel. Manapság ez már megváltozott. Egyáltalán nem kell, hogy legyen munkahelye, az állampolgárnak. Valamiből azonban meg kell élni a segély meg nem sok, így marad a családi pótlékos szaporulat.

Valójában a nő már 18 éves korától vágyódik az anyaságra, általában a fiatal vitaminokkal tele érett nő 18-27 éves koráig a legalkalmasabb a gyermekáldásra. Utána már a szervezet változik., egyre kevésbé lesz alkalmas a gyermekáldás örömeinek a vállalására. Manapság az első a karrier, majd utána a gyermek amikor már minden meg van. Ez miatt kitolódik a gyermekvállalás, mire lenne áldás már a nő vagy kiégett, vagy több genetikailag kóros, káros hatásokat ad át a leendő utódnak.
Mert a nő 16-17-18 éves korában éri el azt az állapotot amikor a faj fent tartási ösztöne már készteti az anakonda befogadására. Majd a második virágzása, 26-34-éves korig, a női énjének bizonyítása és a faj fent tartási ösztön gyors gyakorlása irritálja. Ami tulajdonképpen nem is igazán szex csak annak csúfolják. Inkább trófeagyűjtés, a leg több válás és a házassági kapcsolat erre az időre tevődik napjainkban. A karrier építők már képesek 40 éves kor utáni időre is kitolni a gyermekáldást. Márpedig nagyon jó tudják, hogy a változás időszaka negyvenöt ötvenéves kor között megkezdődik. Vannak kivételek, akiknél már hamarabb, vannak olyanok akiknél később vagy jóval később következik be.
Csak egy nagyon rövid példa, arra, hogy milyen is az anya.
Történt egy bírósági tárgyaláson, amikor a bíró arra kérte a két nőt, hogy mindketten fogják meg a gyermek kezét és amelyik el tudja húzni a másiktól azé a gyermek.
Alig húzták a gyermek karjait, mire az egyik elengedte. Majd a másik elégedetten magához szorította a meg szeppent gyermeket. A gyermek nélkül maradt nő csak állt és remegve sírt. Mire bíró megkérdezte, hát miért engedte el, ha a magáé a gyermek? A másik elégedetten büszkén akart távozni. Mire visszatessékelték az ajtóból. Majd felháborodottan megkérdezte, ugyan miért adnám másnak a gyermekemet? Mire a bíró azt felelte: a gyermek nem az öné, mert az igazi anya képtelen elviselni a gyermeke szenvedését, hét ezért engedte el, a gyermek karját.

Bizonyára minden ANYA értette amit leírtam, valóban megtörtént eset volt.

Az anyaságra nem szellemileg testileg és lelkileg lehet felkészülni, ami benne van a nőben, mint anyában, amit nem lehet semmi mással pótolni, sem karrierrel sem vagyonnal, sem hangos szóval. Az ANYA az születik és vele együtt a gyermek is. Az összes többi az csak az önös érdekek kiszolgálását hivatott leplezni.

Amit nem tanulni érezni kell !!!

A fiatal generációnak pedig át kell-e adni a kapcsolat csodáját, hogy hogyan fedezzék fel a nő és a férfi szépségét, egész lényükkel, hogy tudjanak egyesülni, hogy eltudjanak jutni a vágy tengerébe és ott tudjanak benne lubickolni.

Ez a társadalom és a felnőtt generáció dolga lenne, az önös érdekek és a mit szólnak a többiek, meg a máskor beszélünk róla, meg még nem vagy rá érett, előbb egzisztencia, meg előbb karrier, és, ha mindez meg van jöhet a gyerek mert másoknak meg kell felelni, majd jó pofizás és önelégültség, amikor meg magyarázzuk, hogy kinek ki való, kihez ki illik, no meg a tisztesség, a rang, a kivagyiság, az önsajnálat, mert nem éppen jött össze amit akartunk, akkor éppen mindenki hibás csak éppen mi nem, pedig az indíték, mindég az első pillanatban dől el. Vágy vagy karrier???
Egyáltalán nem írtam kötelezettséget, csupán azt, hogy a NŐ mikor lehet, vagy legyen ANYA! A mai társadalom szétzilálta a legkisebb alkotó elemét. Miért is várja bárki is, hogy működőképes legyen bár mi is, ha épp a működéshez szükséges elem hiányzik??? A családokat a társadalmi berendezkedés és a társadalmi vezetés juttatta oda ahol most van. Kivétel nélkül tették, az önös érdekeik kielégítése végett. Az anyaságnak is meg van a maga ideje, a NŐ életében. Attól még lehetnek kivételek, ami erősítheti a szabályt. De az egyáltalán nem lehet általános. Mivel a karriert építő, már nem adja fel, vagy hagyja félbe a karrierjét, csak a  bébiszitternek fog gyereket szülni, amiről be meséli magának, hogy az övé, pedig csak világra hozta, és más neveli. A nevelést nem lehet pénzen megvásárolni, épp úgy mint a gyermeket. Pedig milyen sokan teszik,és még hivalkodnak is vele. Mint jótékonykodó, vagy éppen alázatos odaadó érző lélek. Amit úgy neveznek a hétköznapokban, hogy " idegen tollakkal való ékeskedés. Az anya az féltő, nem teszi ki gyermekét, a bizonytalanság talajára. Mert akkor jobban szenvedne mint a gyermeke. Ezt a bizonytalanságot leplezik sokan, és menekülnek a bezárkózásba, felvállalva a lelki fájdalmakat. Mert akik a karriert előrébb tartják az anyai érzéseknél, azok inkább maradjanak a karriernél, mert nem érdemlik meg az anyaság érzését, és nem is kapják meg, csak a képmutatást, ami meg undorító dolog, ha egy kérdésre nem a valós választ, helyette azt amit éppen hallani szeretnének, azt adjuk meg. No persze mindenki maga dönti el, hogy mit miért tesz, csak éppen a felelősség vállalása, az már hétköznapi trükkös politika. Mert mindenbe bele lehet magyarázni mindent, csak éppen akarni kell, és ha van rá vevő akkor, kapva kapnak az alkalmon, hogy a hétköznapi csillogást megtegyék. Minden elismerésem azoké a nőké, akik együtt vállalják a munkát a gyermekneveléssel, és feladják érte a karrieri előmenetelt. Azok akik ott maradnak és valóban nevelik a gyermeket, nagyon kevesen vannak. Leginkább a lehetetlenségben vállalnak lehetetlent, azért a kis családi pótlékért, miközben teljesen kilátástalan lesz az utód élete. Miközben még arra sem képesek, hogy valóban azzal foglalkozzanak, ami a rendeltetés alapkövetelménye. A társadalom meg esélyt akar adni a lehetőség helyett, pedig a kettő között ég és föld a különbség. De már az esély is csak egyesek kapják meg, " lásd: MAGYAR OKTATÁS /, mert szerte foszlott elméleteket visznek bele, miközben, egységes követelmény és egységes tananyag mellett, kellene felmérni és oktatni. Mert a, b, c, d, oktatási formát és anyagot oktatnak, az időrendiségről már nem is beszélve, hogy a februári felvételihez, májusban oktatják az anyagot. A tanuló meg a szülő csak néz, mint MISI a moziban, és csak ámul bámul, hogy mik vannak. Itt tart jelenleg a magyar oktatás. Az anyaság meg bele van zsúfolva a karrier, és a magánélet közé, ha dől a magánélet, vesztes lesz a gyermek, mert magára marad, ha dől a karrier, akkor meg sok esetben a gyerek a hibás mert egyáltalán létezik. Ezt nagyon jól ismerik a mai középiskolás diákok, csak mindenki anyuci  icipici szeme fényének kezeli, " valójában azt hiszik a szülők és a tanárok egy része, hogy amiről nem beszélnek az nem is létezik. Csak éppen a nebuló, legyint vagy ráhagyja, mert úgy előbb szabadul, a sok mellé beszédtől. Az illetlenséget, meg a mutasd meg magad, hogy kivagy, az öntörvényűséggel együtt,a körülöttük lévő társadalmi berendezkedéstől, és a személyektől tanulják. Valójában a felnövekvő generáció, egy tükör, a közép korosztálynak, hogy hogyan is állnak valójában, és mik azok amit nem akarnak, vagy nem vesznek észre.
Valójában minden nő talál benne olyan olvasnivalót amilyet még magának sem mert eddig bevallani.
Ugyanakkor minden férfi talál olyan olvasnivalót, hogy mi is az a nő, mi is a vágy, ahová el szeretnének jutni, a nővel együtt.


Azt szoktam mondani, hogy a párválasztásnál, mielőtt döntenek, képzeljék el magukat az illető kiválasztott személlyel egy zuhany kabinban, ruha nélkül.
A nő elárulja a legtitkosabb gondolatait is, azzal hogy hova teszi a kezét, ha becsukódik a kabin ajtaja. Mert minden férfinak tudomásul kell venni, nem ő szedte, csípte fel a nőt, a nő nyitotta meg a önmagát. Csak nem mindegy, hogy miért!

ÜDV: TENGERPICI